Az elején gyorsan szögezzük le, a jövõre huszadik életévébe lépô Kispál és a Borz zenekar minden nyári rémhír ellenére nem szûnt meg, és nem is kíván megszûnni, sôt éppen megújul.
A mendemonda oka az lehetett, hogy tavaly kora tavasszal Pécsett próbálni, számokat írni, koncertezni kezdett a Kiscsillag együttes, majd ugyanott, ugyanazon a nyáron a Közgáz Vizuális Brigád leforgatta hatodik nagyjátékfilmjét. A mindkét produkcióban fôszerepet játszó Lovasi András közben és pihenésképp létrehozta a Megadó Kiadót is, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy olyan zenekarok is lemezhez juthassanak, akik a multiknak alig, de a nem csak a toplistákról zenét válogatók számára annál inkább érdekesek.
Idén ôszre a zenekar, a film és a kiadó története újra összekapcsolódott, nemrég kezdôdött a közös országjáró turnéjuk, napokon belül boltokba kerül a tavaly tavasszal még csak próbáló Kiscsillag zenekar Brautigam Gábor, Ózdi Rezsô, Leskovics Gábor, Lovasi András és a Megadó Kiadó elsô lemeze, és heteken belül a mozik vásznaira Pálos György Sztornó címu filmje.
- Könnyen igent mondtál a filmszerepre?
- Nyilván egy színész ilyen esetben gondolkodás nélkül igent mond, de az én esetemben errôl nincs szó, ráadásul a fôszerep nemcsak egy szerep a sok közül, hanem óriási felelôsség, hisz sok minden rajtam áll vagy bukik, így hezitálni kezdtem. Kértem Gyurit, hogy forgassunk próbafelvételeket, aztán ezeket nézzük meg együtt, mutassák meg többeknek, aztán ha mindannyian azt mondjuk, hogy nagyjából rendben van, akkor vállalom. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy olyan sokan mondták a barátaim, ismerôseim közül, hogy erre teljesen alkalmatlan vagyok, hogy végül ezért is vállaltam el.
- Mi volt neked a Sztornó? Kirándulás, vagy ha jön egy következô filmszerep, azt már könnyebben elvállalod?
- Azt gondolom, hogy ezt a poént csak egyszer lehet elsütni. Nincs nekem olyan színészi eszköztáram, amellyel újabb és újabb figurákat tudnék hitelessé tenni. A színészetnek ugyanis van egy nagyon érdekes játéka az önazonossággal, illetve azzal, hogy miként tudsz úgy hiteles és önmagad maradni, hogy közben valaki másnak a bôrébe bújsz, tehát más vagy. Nagyon érdekes játék, de ez nekem egyáltalán nem megy. És tulajdonképpen nem is érdekel.
- Az önazonosság viszont, úgy gondolom, annál inkább.
- Igen, nekem ugyanis csak ez megy, csak erre vannak technikáim, kezdve attól, hogy mindig megpróbálom már elsôre azt mondani, amit gondolok. Már csak önvédelembôl is, hogy ne legyen az életem hazugsághalmaz vagy hazugság- törmelék-halmaz. És ide tartozik az is, hogy az ember rock- vagy popzenészként is legyen az, aki. Errôl persze voltak és vannak is vitáim, mert sokan azt mondják, hogy popzenésznek lenni szerepjáték. Másnak kell lenned, energikusnak, meg jópofának, de ha éppen nem vagyok sem energikus, sem jópofa, akkor nem is akarok annak látszani. Egyszeruen kényelmesebb az életem, hogyha nem veszek részt olyan helyzetekben, amelyekben nem tudok, vagy nem akarok megfelelni.
- Mégis újabb és újabb helyzetekben mutatod meg önmagad. Az új zenekarodban például gitározol.
- Eleinte azt mondtam, hogy ez egy hobbizenekar, és elsôdleges célom az volt vele, hogy negyven felé végre rendesen megtanuljak gitározni. De az igazság az, hogy én ezt az egészet tulajdonképpen megálmodtam. És ebben semmi misztikus nincsen, egyszeruen az történt, hogy minden évben, miután sokat dolgozom, eljön egy leülôs idôszak, amikor talán depressziós vagyok. Elôtte pörgök, aztán hirtelen vége lesz, és akkor csak ülök, és nem történik semmi. Olyan ez, mint amikor hirtelen vákuumba kerülsz, és tudod, hogy most kellene megcsinálni egy csomó mindent, ami addig elmaradt, de mégsem megy semmi. Az egyik ilyen depressziós idôszakomban egyszer azt álmodtam, hogy nagyon klasszul gitározom egy zenekarban. És akkor azt gondoltam, hogy ennek az álomnak lehet realitása, még akár valóra is váltható, és bár az álomban nem lemezfelvételen gitároztam, de a jövô héten mégis megjelenik az elsô Kiscsillag-lemez. md